Már csak pár perc volt hogy megérkezzünk Seattle óriási plázájába ahol tudtam a halálom vár. Mindig is utáltam vásárolni és főleg Emmával aki minden egyes boltban felpróbálja az összes
létező ruhát. De azok a boci szemei aminek nem tudok ellen állni, és ő ezt nagyon ki is használja. Így vett rá erre a nagy shoppingra is.Leparkoltunk az egyetlen szabad helyre a parkolóban .
-Alison gyere már elviszik az összes báli ruhát!-húzott ki gyorsan a kocsiból.Hát igen a bál ami két hét múlva lesz és erre is Emma beszélt rá. Köztudottam két ballábas vagyok és a kordi nációs érzékemmel is van egy kis bibi.
-Jó jó megyek már !
-Na hova megyünk először?
-Starring! ott vannak a legjobb ruhák.-mondta pattogva.
2 óra múlva:
-Emma már biztos felpróbáltunk vagy száz ruhát és még most se tudtál választani.-mondtam nyüszögve.Ekkor egy nagy sikítást halottam.Odarohantam .Emma kezében két elképesztően gyönyörű báliruha volt.Az egyiket odanyújtotta nekem
-Ezek a tökéletes báliruhák! –mondta büszkén.
-Ezek gyönyörűek.
-Akkor próbált meg.
Tökéletesen illett rám mintha rám lett volna szabva.Az enyém egy halványzöld szatén ruha volt a derekánál átkötve egy árnyalattal halványabb anyagga.Emma ruhája is csodszép volt ,a törtrózsaszín különböző árnyalataiban pompázott.A felső része mintázott és a derekától egyvonalban omlott le a földig.
-Na akkor ha meg van a tökéletes ruha akkor mehetnénk végre?-kérdeteztem türelmetlenül.
-Álmodozzál.Még venni kell cipőt és kiegészítőket is.
1 órával később:
Szerencsére Em az első boltban megtalálta a tökéletes topánkát így aránylag gyorsan végeztünk. Beszálltunk a kocsiba és már szálgudottunk is haza. Hát Emma nagyon szeretett gyorsan menni de a kedvemért nem hajtott túl a 100km/h –n.Kitett a házunknál és láttam hogy rögtön felgyorsít. A házunk nem volt valami nagy szám,2 éves korom óta mikor az anyukám meghalt ketten élünk itt apu meg én.Ő helyi redörfőnök.
-Alison te vagy az? kiabálta ki a nappaliból.
-Ki lenne más ?
-És találtatok valami jó ruhát ?kérdezte de láttam nem nagyon érdekli a téma.
-Ahha ,persze. Egyikünk se egy nagy dumagép így ráhagytuk mind a ketten egymásra. Felmentem a szobámba hogy megcsináljam azt az átkozott algebra leckét amit annyira utálok.
Másnap:
Lassan zotyogtam végig Forks központján a gimijig ahova járok. Egy piros elég régi chevym volt amit még egy hónapja kaptam aputól.Emma és Eric már az ajtóban vártak.
-Hello Alison. -mondta nagy mosollyal az arcán Eric.
-Sziasztok !-mondtam közönbösen. Van valami újdonság?-kérdeztem kíváncsian mert láttam Emma arcát.
-Jött egy új fiú, a neve Edem . Az anyával és az apjával költöztek ide Európából.
-Ok.-mondtam de láttam Emmán hogy nem nagyon örül neki hogy nem dob fel a téma.
Az ebédlőben:
Leültünk a szokásos asztalhoz a menzán. Lauren és Ben valamin nagyon összekaptak így nem volt nagy a dumálás. Az ebédlő másik felén ült egyedül az új fiú. Kicsit megsajnáltam mert emlékeztem milyen rossz új diáknak lenni. Kiderült hogy az anyja óvónő a közeli óvodában ,az apja pedig katona és csak nagyon ritkán van itthon. Csak egy sarokra laktak tőlünk így csodálkoztam hogy Charlie nem említette . Mikor odanéztem pont találkozott a tekintetünk így gyorsan elkaptam a fejem.
A szünet gyorsan eltelt így siettem a következő órára hogy el ne késsek.Olyan gyorsan mentem hogy nem vettem észre az előttem lévő embereket és összeütköztem Edemmel.
-Jaj bocsánat az én hibám!-szabatkoztam míg próbáltam összeszedni az elejtett jegyzeteimet.
-Semmi baj!-mosolygott rám és úgy éreztem elolvadok.
-Hello a nevem Edem Masen és most költöztünk ide !
-Hello engem Alisonnak hívnak.
Segített összeszedni a cuccomat és együtt indltunk el a biosz terem felé .Kiderült hogy együtt lesz óránk .Már csak mellettem volt hely így odaült mellém. Szerencsére a tanár nem kérdezett minket így végig dumáltuk az órát. Megbeszéltük hogy holnap ebédnél üljön oda hozzánk.
Remélem tetszett a fejezet léccy kommizatok!Ez egy kicsit rövid lett de kövi hosszabb lesz.Pusszi:Alice
